A „Pomodoro-technika” egy olyan időgazdálkodási filozófia, melynek célja, hogy használóját hozzásegítse a maximális koncentráltsághoz, és emellett a kreatív frissesség megőrzéséhez. Ezáltal az adott projekt gyorsabban fejezhető be és kevesebb mentális fáradtsággal jár.
A folyamat egyszerű.
Minden nap minden egyes projekt esetében fel kell osztani az időt kisebb várt eredményre, haszonra; és rendszeres időközönként szünetet kell tartani. Ezek a kisebb munkaszakaszok 25 percesek lesznek, majd 5 perc szünet következik. Minden egyes 25-perces periódust „pomodoro”-nak hívnak, mert Francesco Cirillo – a technika kitalálója – egy paradicsom alakú konyhai órát használt időmérőként, és később innen kölcsönözte a módszer nevét. Miután letelt 4 „pomodoro” (100 munkaperc és 15 perc szünet összesen), 15-20 perc szünetet kell tartani. Minden alkalommal, amikor befejezünk egy „pomodoro”-t, jelölni kell egy x-szel a projektben történt előrehaladásunkat, és fel kell jegyezni mellé azt is, amikor kísértést éreztünk arra, hogy halogassuk az adott feladatot, vagy éppen ellenkezőleg, késztetést éreztünk arra, hogy gyorsítsunk vagy hogy egy másik feladaton dolgozzunk.
Hogyan, miben segíthet?
A gyakori szünetek frissen és maximális koncentráltságban tartják az elmét. Könnyen használható technika, és az eredménye is azonnal látható: egy-két napon belül már észre lehet venni a különbséget a munkastíluson és a projektek előre haladásán. A technika használata 7-20 napon belül mutat eredményt, folyamatos gyakorlás mellett. Egy hosszú „to-do” lista esetén a „pomodoro” technika rászorítja használóját arra, hogy minden feladatra csak annyi időt szánjon, amennyi szükséges. Látni, hogyan halad előre az óramutató arra ösztönöz, hogy gyorsabban végezzük el a jelenlegi feladatokat. Emellett megóv minket a frusztrációtól, ha a feladatainkat legalább 2-3 „pomodoro”-ra felosztjuk (így könnyebben érünk el sikerélményt és eredményt). A tevékenységek állandó időbeosztása felelősebbé tesz a feladatokkal szemben, és csökkenti azt az időt, melyet halogatással töltünk.
Természetesen ennek a módszernek is akadnak ellenzői. Van, aki azt rója fel ennek a technikának, hogy mivel x-ekkel kell jelezni a mérhető haladást, ezért egy idő után bele se kezd olyan feladatba, ami nem eredményez majd x-et. Ha például 20 perc múlva lesz egy megbeszélése, semmibe sem kezd bele, mert úgy sem fog vele végezni.
További „time management” tippeket és technikákat sajátíthatnak el időgazdálkodás tréningjeinken.
Ez még érdekelheti
Keressen témáinkban
